Az első mű amit ajánlok olvasásra Murakami Haruki Kafka a tengerparton c. regénye.
Az interneten keresgélve, talán ha 3 blog tett említést erről a műről, de úgy vélem "egy a ráadás", megérdemli hogy én is megemlítsem, ráadásul az első helyen.
Kedvcsinálónak:
(semmi spoiler)
A regény páratlan fejezeteiben Tamura Kafka (nem pedig Franz, mint arra mindenki asszociál) történetét követhetjük nyomon, és nem fellengzősen fogalmazok, a páratlan számú fejezeteken húzódik végig. A srác 15 éves, egyedül él az apjával Tokióban, anyja és nővére elhagyta őket, mikor ő 4 éves volt. Visszahúzódó,erős, nincsenek barátai, szeret olvasni és mellesleg sokkal érettebb, mint a társai. A 15. születésnapján úgy dönt, elszökik otthonról, nincs ami ott tartsa, apjával alig találkozik, inkább megkeresi anyját és nővérét. A távoli Sikoku városába megy, onnan pedig Takamacuba, ahol később egy magánkönyvtárban talál magának helyet és menedéket.
A páros fejezetekben Nakatával, a hatvanéves öreggel ismerkedhetünk meg, aki gyengeelméjű (nem gúnyolódás és nem is túlzás), mert gyerekkorában történt vele valami, máig sem tudni micsoda, de 3 hétre elvesztette az eszméletét. Nakatának nincs senkije egy kis otthonban lakik, a polgármestertől kapja a "szociálist" minden hónapban, emellett azzal foglalkozik hogy a környéken elveszett macskákat megtalálja és visszaviszi a gazdáiknak. Ez elég könnyen megy neki, ugyanis Nakata, bármily hihetetlen, képes beszélgetni a macskákkal. (Azt mondja, főleg a sziámik beszédesek - aminek én kiváltképp megörültem, mivel én is egy sziámi alattvalója vagyok:) ) A történet kezdetén Nakata úr egy Szezámmag nevű cica nyomában kutat, míg el nem jut egy telekre, ahol a macskák szerint egy piros kabátos, cilinderes, sétapálcás ember befogja a macskákat. Akinek már erről beugrik a Johnny Walker az szégyellje magát, de igaza van, valóban ő az. Elvezeti az öreget a házába, ahol macskákat kínoz, hogy megszerezze tőlük a lelküket és sípot csináljon belőlük. Brutális és véres módszerrel ráveszi Nakatát hogy ölje meg őt. Nakata így is tesz és leszúrja.
Nem sokkal később Tamura Kafka egy Takamacutól nem messze lévő szentély mellett ébred fel a földön fekve, több száz méterre Tokiótól, az ingét pedig vér borítja.
A történet szálai nagyon lassan, de kezdenek egybefonódni, emellett szerteágazni, sok okos és érdekes gondolattal telítve. Azt hiszem ennyi elég kedvcsinálónak:)
A japán gondolkodásra olyan jellemző metaforák és hasonlatok díszítik a regényt, kiszámíthatatlan, humoros, szürreális, néhol brutális, néhol erotikus, de ez mind mind Murakami. Aki egyszer elkezdi, nem hiszem hogy képes lenne letenni. Ja és ha ez az első Murakami regény amit a kezedbe veszel, akkor jobb ha tudod, hogy a végén nincs se happy end, se semmi, csak olyan, amit te sosem várnál.
Amit a szerzőről tudni érdemes:
- A hátlap alapján: Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb kortárs szerzője, a mágikus realizmus kitűnő képviselője. Írásai álomszerűek, szürrealisztikusak, misztikusak, amelyekben még a valóságos tények is képesek a csalóka látszat szórakoztató és meghökkentő csapdájába ejteni az olvasót. "A saját történetemet keresem, és, mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet."
- Murakami Haruki 1949. január 12-én született Kiotóban, egy buddhista szerzetes és egy tanítónő gyermekeként.
Bár szülei mindketten japán irodalmat tanítottak, a kis Haruki már egész fiatalon rendkívüli érdeklődést mutatott a nyugati pop-kultúra iránt. Nagy hatással volt rá még Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Günter Grass, a Beatles, Nat King Cole, Elvis, és a Beach Boys. Különös rajongása az amerikai zene és irodalom iránt később gyakran megmutatkozott írásain is, melyekben előszeretettel keverte a kelet szálait a számára hőn szeretett "határon túli" világgal.
Bár a tokiói Vaszeda egyetemen rendezői szakon tanult (itt ismerte meg későbbi feleségét, Yoko-t is), a zene iránt is olthatatlan vonzalmat érzett: 1974-től 1982-ig egy dzsesszbárt működtetett Kokubunji, Tokióban "Peter Cat" néven. Később írásaiban is visszaköszön zene szeretete:a Kafka a tengerparton - ban példának okáért Prince és a Radiohead bukkannak fel, de akad példa rá, hogy már a regény címében is találunk utalást a hangjegyekhez való kötődéseire. A határtól délre, a Naptól nyugatra egy Nat King Cole sláger címe, amit Haruki bárjában is előszeretettel játszottak, akárcsak regénye főhősének (Hadzsime - "Kezdet") a saját dzsesszklubjában. (Ezt a regényt is nagyon ajánlom de az más lapra tartozik.)2007-ben Irodalmi Nobel-díjra jelölték, és még ugyanabban az évben elnyerte Blind Willow, Sleeping Woman elnevezésü, rövid történetekkel megtöltött válogatásával a neves Kiriyama-díjat.
Aki elolvasta már, szeretném ha kommentezne, kíváncsi vagyok, ki mit gondol a könyvről illetve a szerzőről. Szerintem fantasztikus, a rabja lettem:)
