Kultúrmoly

Nos, lehet, hogy az utóbbi időben elcsépelt téma lett, de én is, mint oly sokan, a királyi TV vetítésén felbuzdulva felforgattam a könyvesboltokat a nagyalföldön innen és túl, hogy megleljem Szabó Magda Régimódi történet-ét. Azért írom, hogy felforgattam utána a boltokat, mert a szó szoros értelmében megszerezhetetlenné vált. Már második alkalommal adták a tévében a filmváltozatát, és szerencsére a sok ember el is akarta olvasni ezt a történetet, így megrohamozták a könyvesboltokat.

Voltam én is vagy 4 boltban, mire megtaláltam, de akkor is szerencsém volt, ugyanis kettő, hangsúlyoznám, kettő darab maradt belőle.

Én nem néztem a sorozatot, sajnos megint túl későn kapcsolódtam be: az utolsó rész utolsó 3 percét láttam, de annyiból is kitűnt, hogy Szabó Magda egy újabb fantasztikus regényével állok szemben. Ez csak erősödött bennem, amikor kinyitottam a könyvet. A borító belső fülét olvastam először, már az nagyon megfogott.

A tulajdonképpen életrajzi regény szinte hihetetlen pontossággal rekonstruálja Jablonczay Lenke, azaz az írónő édesanyja életét és felmenőiét. Ebben Szabó Magdának segítségére voltak naplók, levelezések és személyes beszámolók is.

Nem írok róla többet, csak dícsérni tudom, aki ismeri Szabó Magdát, az nem fog csalódni, sőt. 10-ből 10.

Nos, kanyarodjunk el a könyvek világától és ismerkedjünk kicsit a kiállításokkal.

A legközelebbi fotókiállítás megnyitója 2008. júli 30-án, szerdán lesz a Magyar Természettudományi Múzeumban, a címe pedig Wildlife Photographer of the year 2007, azaz a világ legjobb természetfotói. Időszaki kiállítás lesz, júli 30-tól október 26-áig tart majd. A 2007-es pályázatra 32 300 pályamunka érkezett 78 országból. A verseny győztes képeit tíztagú zsűri választotta ki, a kiemelkedő külföldi munkákat felvonultató eredeti kiállítási anyag bemutatása mellett a versenyen sikeresen szereplő magyar fotósok képeiből szatellit kiállítást rendeznek. A verseny szervezőinek célja, hogy a természetfotót a többi művészeti ággal azonos rangra emelve a Föld szépségét,
élővilágának gazdagságát, sokszínűségét lehető legnagyobb közönség számára bemutathassák. 
 

Felhívnám a figyelmet, miszerint többek között az Eric Hosking különdíjat egy magyar fiatalember, Máté Bence nyerte,(de van más magyar díjazott is ám!) íme az egyik képe:

A galériát megnézhetitek a kiállítás hivatalos weboldalán is: http://www.nhm.ac.uk/visit-us/whats-on/temporary-exhibitions/wpy/onlineGallery.do

 A következő amiről szólnék, a Műgyűjtők éjszakája, amit idén kilencedjére rendeznek meg.

Két éve rendezték meg először, s azóta is minden negyedévben sor kerül az elmúlt időszak alatt igen népszerűvé vált képzőművészeti fesztiválra. 2008. július 31-én már kilencedik alkalommal várják 17 órától éjfélig a főváros galériás negyedébe, a Falk Miksa utcába és környékére az érdeklődőket.

Összesen 18 külön programot kínál a 9. Műgyűjtők Éjszakáján a részt vevő 21 galéria a közönségnek; pl. Bálint Endre Szentendrén és Párizsban festett képeit vagy Körössényi Tamás és Takács Szilvia szobrait is megszemlélhetik azok, akik a 8 kiállítás megnyitó közül választanak.
Mint minden alkalommal, ezúttal is kapcsolódnak koncertek a rendezvényhez. A 9. Műgyűjtők éjszakáján este 9-től a Pintér Antikban Dresch Mihály fogja emlékezetessé tenni az estét jazz koncertjével. Fél 7-től 10-ig pedig a Műgyűjtők éjszakájával egyidős, 2 éves Haas Daléria zenés programját hallhatják a Falk Miksa utca 6. előtti kiállítási sátorban.
 

Ajánlom mindenkinek, szerintem tök jó lehet, kár hogy nem vagyok pesti...Azért jó hogy ilyeneket csinálnak még, szerintem ezek az egyetlen kapaszkodók amik kitartanak a kultúra és a szürke hétköznapok között.

Ezúttal szeretnék egy magyar szerzőről, illetve a műveiről írni. Ő pedig nem más, mint Gárdonyi Géza és - neeeem, neeeeem, NEM az Egri csillagok. Huhh, nagy kő esett le a szívünkről ugye? Elég sajnálatos, hogy a nagyérdemű jobbára csak ezt az egy művét ismeri. Tapasztalataim szerint az összes műve jobb az Egri csillagoknál, sőt, kifejezetten jó és érdekes regények.

Az első regény, amit ajánlok, az Ida regénye nevet viseli. Még a drága jó nagypapám ajánlotta nekem, és tudva hogy ő is jó kis könyvmoly volt siheder korában, rögtön kézbekaptam a könyvet. Rettentő jól tettem, ugyanis a sztori levett a lábamról. Igaz, hogy olyan tipikus lányregénynek mondható, úgyhogy elsősorban a leányzók figyelmébe ajánlom a könyvet.

Kedvcsinálónak: Történetünk főhőse Ó Ida, aki bizonyos Ó Péter úr leánya. Anyja korán meghalt és az apja intézetbe adta tanulni, apácák közé. Szegény kislány alig várta, hogy a nyári szünetben hazamehessen, de sajnos a papa úgy döntött hogy ott marad, amíg le nem érettségizik, neki ugyanis fontos -NŐÜGYEI vannak. A kedves papa bizony szerette a szép nőket na meg a fiatalokat, egy gyerek csak kolonc lett volna. Nos, Ida leérettségizik és repdes az örömtől hogy hazamehet. De nem úgy van az, ott kell maradni a zárdában, de hálistennek csak mint tanárnő. Egy levél-botrány miatt azonban kicsapják, és muszáj hazamennie. Ennek a papa nemigazán örül, úgyhogy fel is ad egy hirdetést, miszerint a lányát férjhez adná, jókora hozománnyal, meghallgatás itt és itt. A történet másik főhőse, Balogh Csaba itt lép a képbe, ő ugyanis szegény parasztcsaládból származó újságíró és kellene a pénz a húgának, akinek a férje egy alkoholista szerencsejátékos. Hogy, hogy nem, ő nyeri el Ida kezét, aminek a lány érthetően nem nagyon örvend. Szerződést kötnek, hogy a nyilvánosság előtt mehet a színjáték de otthon egy ujjal se érjen hozzá Csaba, különben elválik, és volt pénz nincs pénz. Elég ridegek egymáshoz, a szituáció is érdekes. Csaba amúgy igazából festő, az újság mellékállás. Néha néha érezhető hogy kezdik kóstolgatni egymást, de vannak ám bonyodalmak itt is. Ha érdekel, mi lesz a regény kimenetele, összejönnek-e vagy sem, akkor mindenképp olvasd el a regényt, vagy nézd meg a filmet, mindkettő jó. DE! Ha úgy döntesz, megnézed, SEMMIKÉPP SE A JÁVOR PÁLOS VERZIÓT!!!! A sztori majdhogynem át lett írva teljesen, és végig azt kornyikálják hogy "odavagyok magáért..." Ha viszont szeretnél egy igényes szép magyar filmet látni, aminek a sztorija is jó, akkor szerezd meg valahonnan a tévéfilmet, amiben a főszerepet Venczel Vera és Oszter Sándor játssza, mellesleg fantasztikusan. (Csajok Oszter Sándor se volt ám csúnya...)

A második ajánlanivaló, amit én igaz, csak filmen láttam, A Lámpás c. könyve, ami egy tanítóról szól, aki faluhelyen kezd tanítani. A regény az 1800-as években játszódik, átnyúlik a szabadságharcon is és a monarchiában van a vége. Főhősünk Kovács Ágoston tanító, aki rendkívül hazafias, és nem a Bibliából akar elsőként tanítani, hanem a történelemből, hogy a jövő generációja már ha lehet, ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mint az ősök valamikor. Amellett, hogy hivatása a tanítás, a szabadságharc idején tanúbizonyságot tesz hazafiasságáról is, feleségét otthonhagyva elmegy harcolni. Sebesülést szerez, és egy özvegyasszony fogadja be, aki kicsit belehabarodott. Ép bőrrel tér haza - már amennyire - csak sajna a felesége addigra azt hitte, hogy meghalt és a legjobb barátjához, a PAPHOZ ment hozzá...ciki. Ágoston úgy dönt hogy leszarja, halottnak tekinti a feleségét és továbbáll. Tanító marad, egy család fogadja be, akinek az egy szem leányával egymásba szeretnek. Ám megint beüt a ménkű, a kislány terhes lesz. Ágoston nem tudja mi legyen, mivel neki még felesége van, meg minden, ezért várja egy barátjától a hírt hogy elveheti-e a lánykát.Csak sajnos a biztató hír, miszerint hogyne vehetné el, későn érkezik, mert addigra Idácska (aha, itt is Ida) megölte magát. Szegény Ágoston nem túl szerencsés a nőkkel. Végül idősen magától a császártól kap kitüntetést, de ha érdekel a további sztori Ida halála utánról (mert van tovább is) olvasd el vagy nézd meg. Most találtam ezt a linket, el is olvasom este: http://www.fekete-gardonyi.sulinet.hu/G%C3%A1rdonyi%20G%C3%A9za%20A%20l%C3%A1mp%C3%A1s.html

Érdemes odafigyelni a közbevetett mondatokra. A kezdő és befejező sor ugyanaz: "A lámpás én vagyok". Szép metafora. Jajj és a kedvenc mondatom: "Ha élni akar az ember, szolgálni kell." Ennél több nem kell azt hiszem.

Na a harmadik és egyben utolsó, mert hosszú lesz ez a bejegyzés, a Hosszúhajú veszedelem c. kötete. Nem, nem egy csubakka formájú szőrös rém a főszereplő, nem is hímsoviniszta dumákkal teli regény, hanem nagyonis megható történetek elegye. A történet 13 agglegény nagy szerelmének történetét meséli el. összeülnek szilveszterkor és mindenki elmeséli a maga Nagy Történetét. Tulajdonképp 13 novella található a kötetben, mind érdekes önmagában is de együttvéve is. Mint mondottam volt, agglegények, öregurak az elbeszélők, de remélem azzal nem lövöm le a poént, hogy a végén egy esküvő is szerepel a történetben. Az egész regény arra van kihegyezve, hogy hiába nem nősültek meg ezek a bácsik, azért mindegyiknek volt valaki, aki megdobogtatta a szívüket, akit mindennél jobban szerettek, akitől el kellett válniuk, mikor még legénytoll sem pelyhedzett állukon. Csak ajánlani tudom, tényleg.

Meg még tudnék ajánlani vagy 3 másik Gárdonyit, de legyen ennyi elég, elég hosszúra sikerült ez ígyis.

Az első mű amit ajánlok olvasásra Murakami Haruki Kafka a tengerparton c. regénye.

Az interneten keresgélve, talán ha 3 blog tett említést erről a műről, de úgy vélem "egy a ráadás", megérdemli hogy én is megemlítsem, ráadásul az első helyen.

Kedvcsinálónak:

(semmi spoiler)

A regény páratlan fejezeteiben Tamura Kafka (nem pedig Franz, mint arra mindenki asszociál) történetét követhetjük nyomon, és nem fellengzősen fogalmazok, a páratlan számú fejezeteken húzódik végig. A srác 15 éves, egyedül él az apjával Tokióban, anyja és nővére elhagyta őket, mikor ő 4 éves volt. Visszahúzódó,erős, nincsenek barátai, szeret olvasni és mellesleg sokkal érettebb, mint a társai. A 15. születésnapján úgy dönt, elszökik otthonról, nincs ami ott tartsa, apjával alig találkozik, inkább megkeresi anyját és nővérét. A távoli Sikoku városába megy, onnan pedig Takamacuba, ahol később egy magánkönyvtárban talál magának helyet és menedéket.

A páros fejezetekben Nakatával, a hatvanéves öreggel ismerkedhetünk meg, aki gyengeelméjű (nem gúnyolódás és nem is túlzás), mert gyerekkorában történt vele valami, máig sem tudni micsoda, de 3 hétre elvesztette az eszméletét. Nakatának nincs senkije egy kis otthonban lakik, a polgármestertől kapja a "szociálist" minden hónapban, emellett azzal foglalkozik hogy a környéken elveszett macskákat megtalálja és visszaviszi a gazdáiknak. Ez elég könnyen megy neki, ugyanis Nakata, bármily hihetetlen, képes beszélgetni a macskákkal. (Azt mondja, főleg a sziámik beszédesek - aminek én kiváltképp megörültem, mivel én is egy sziámi alattvalója vagyok:) ) A történet kezdetén Nakata úr egy Szezámmag nevű cica nyomában kutat, míg el nem jut egy telekre, ahol a macskák szerint egy piros kabátos, cilinderes, sétapálcás ember befogja a macskákat. Akinek már erről beugrik a Johnny Walker az szégyellje magát, de igaza van, valóban ő az. Elvezeti az öreget a házába, ahol macskákat kínoz, hogy megszerezze tőlük a lelküket és sípot csináljon belőlük. Brutális és véres módszerrel ráveszi Nakatát hogy ölje meg őt. Nakata így is tesz és leszúrja.

Nem sokkal később Tamura Kafka egy Takamacutól nem messze lévő szentély mellett ébred fel a földön fekve, több száz méterre Tokiótól, az ingét pedig vér borítja.

A történet szálai nagyon lassan, de kezdenek egybefonódni, emellett szerteágazni, sok okos és érdekes gondolattal telítve. Azt hiszem ennyi elég kedvcsinálónak:)

A japán gondolkodásra olyan jellemző metaforák és hasonlatok díszítik a regényt, kiszámíthatatlan, humoros, szürreális, néhol brutális, néhol erotikus, de ez mind mind Murakami. Aki egyszer elkezdi, nem hiszem hogy képes lenne letenni. Ja és ha ez az első Murakami regény amit a kezedbe veszel, akkor jobb ha tudod, hogy a végén nincs se happy end, se semmi, csak olyan, amit te sosem várnál.

Amit a szerzőről tudni érdemes:

• A hátlap alapján: Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb kortárs szerzője, a mágikus realizmus kitűnő képviselője. Írásai álomszerűek, szürrealisztikusak, misztikusak, amelyekben még a valóságos tények is képesek a csalóka látszat szórakoztató és meghökkentő csapdájába ejteni az olvasót. "A saját történetemet keresem, és, mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet."
• Murakami Haruki 1949. január 12-én született Kiotóban, egy buddhista szerzetes és egy tanítónő gyermekeként.
  Bár szülei mindketten japán irodalmat tanítottak, a kis Haruki már egész fiatalon rendkívüli érdeklődést mutatott a nyugati pop-kultúra iránt. Nagy hatással volt rá még Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Günter Grass, a Beatles, Nat King Cole, Elvis, és a Beach Boys. Különös rajongása az amerikai zene és irodalom iránt később gyakran megmutatkozott írásain is, melyekben előszeretettel keverte a kelet szálait a számára hőn szeretett "határon túli" világgal.
  Bár a tokiói Vaszeda egyetemen rendezői szakon tanult (itt ismerte meg későbbi feleségét, Yoko-t is), a zene iránt is olthatatlan vonzalmat érzett: 1974-től 1982-ig egy dzsesszbárt működtetett Kokubunji, Tokióban "Peter Cat" néven. Később írásaiban is visszaköszön zene szeretete:a Kafka a tengerparton - ban példának okáért Prince és a Radiohead bukkannak fel, de akad példa rá, hogy már a regény címében is találunk utalást a hangjegyekhez való kötődéseire. A határtól délre, a Naptól nyugatra egy Nat King Cole sláger címe, amit Haruki bárjában is előszeretettel játszottak, akárcsak regénye főhősének (Hadzsime - "Kezdet") a saját dzsesszklubjában. (Ezt a regényt is nagyon ajánlom de az más lapra tartozik.)

  2007-ben Irodalmi Nobel-díjra jelölték, és még ugyanabban az évben elnyerte Blind Willow, Sleeping Woman elnevezésü, rövid történetekkel megtöltött válogatásával a neves Kiriyama-díjat.
   

Aki elolvasta már, szeretném ha kommentezne, kíváncsi vagyok, ki mit gondol a könyvről illetve a szerzőről. Szerintem fantasztikus, a rabja lettem:)